Első nap->új kezdet->JA NEM csak az első bejegyzés-.-"

Na halihó.
Tehát akkor most belevágok. Ez már amúgy sokadik blogom amit el akarok kezdeni, de valamiért eddig mindig olyan szar oldalakon akartam elkezdeni ezt az egészet ahol elveszett a bejegyzés..... namost hát így azért valljuk be nem egyszerű blogolni:D
Kezdjük is az elején azért most futok neki újból, mert az én kis okos telefonomnak elszállt a giroszkópja(nem fordul a kijelző) ezért mivel még volt pár napom a garancia lejárta előtt bevittem megcsináltatni.(jobb később mint soha) :D tegyük hozzá az életem eddig nem is volt olyan szakaszban, hogy nélkülözni tudtam volna. az utóbbi egy hónapban sok szép helyen voltam ami nagyon durván lefoglalt de ne menjünk ennyire az elejébe a dolgoknak.
Képzeld el, hogy ma felkeltem és.... JA NEM semmit nem csináltam. :D Az a helyzet, hogy kicsit komolyabbra véve a szót, voltál már úgy, hogy nem tudod hova tart az életed és el vagy veszve? De úgy kajakra szó szerint EL VAGY VESZVE. Pedig ha majd olvasod a blogom ráfogsz ám jönni, hogy hatalmas nagy állat vagyok, de van, hogy egyszerűen csak nem találom a helyem. Polgári hivatalos szakmám Fodrász. Ez tök jó meg minden de fodrászokkal már már csaknem dunát lehet rekeszteni nagyjából olyan telített szakma mint a személyi edző....:DDDD (félre értés ne essék nem leszólni akarom a személyi edzőket de már mindenki ért a személyi edzéshez még az is aki nem:DDD) Szóval ott tartottam, hogy fodrász... igen, de ez már csak hobbi. Úgy alakult kis életem, hogy 18éves koromban kikerültem a szülői házból és úgy azért nehéz nagymenő fodrásznak befutni, hogy közben 450ft/órás fizetésből próbálod eltartani magad diákmunkás létedre. Tehát az én nagymenő fodrász álmom nagyjából le is csengett a 18. születésnapomon. Azóta dolgoztam itt-ott de a lényeg mindig az volt, hogy emberekkel való kontaktom mindig legyen. Egyszerűen nem szeretem az olyan munkát ahol az embereket nem lehet kicsit jobb kedvre deríteni. De ez is teljes mértékben tökre lényegtelen. Most hogy nagyjából ezeket tudjátok lehet valami elképzelés, hogy milyen is lehetek:D
Gondolom az feltűnt, hogy Virág névvel valószínűleg lány vagyok. Na de milyen lány... Én nem vagyok a tucat lányok mintaképe. Az életem 98%-át melegítőnadrágban élem, nem vagyok rommá mázolva és akkor se dől össze a világ ha a körömlakkmentes körmöm esetleg betörik.:D (igénytelen nem vagyok, csak számomra ezek nem élveznek olyan szintű prioritást, mint egyéb lányok életében... kövezzetek meg) Na de hát mivel életünk nagy részét kiteszi a közösségi hálókon való ismerkedés ezért nyilván nekem is van profilom... Barlangban azért nem élek... Facebook, instagram meg ilyen hülyeségek. Itt jön a lényeg... Direkt figyelek rá az utóbbi időben, hogy ne legyenek kihívóak a képeim és egy dekával se gondoljanak többet rólam az emberek, mint ami vagyok, DE egyszerűen még mindig nem akarnak leapadni azok a "hős puncivadászok" akik minden kibaszott kép után próbálnak rávenni egy talira (úgy, hogy annó leírták nagyon szívesen lefeküdnének velem).... Ez vajon miért lehet? Egy-egy ilyen ismerősömtől már rendesen félek. Imádom szeretem őket, de vajon miért nem tudják megérteni a NEM-et?